Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves barátnőm!

2013.07.30

 "Csodálom az energiád, és felnézek Rád! Bátor vagy és szárnyalsz! Megmutatod, hogy kell. Nem tudom, most mit csinálsz, de érdekel." – írod, leveledben.

Bátorság? Nem, nem hiszem. Leírtam az ertekcoach.wordpress.com -on, a teremtés folyamatát. Ezt is és minden írásomat, komolyan gondolom.

Tudod, amikor még, a lépcsőtökön ülve, kacsazsíros kenyeret majszolva, Gittával, s Veled néztük a csillagokat, akkor éjjel valami megfogalmazódott bennem. Valami olyasmi, hogy szép-szép ez így, de valami másnak is lenni kell. Ez így nem teljes, nem tökéletes... valami hiányzik.

gondolkozom.jpg

Elindultam hát ezt a hiányt megkeresni. Utam sok mindennek volt mondható, csak könnyűnek nem. Amit nő és Anya rémálmaiban megélhet, azt nagyjából mind megéltem. Ismered a történetet úgy a válásom, mint a gyermekeimmel.

Mára már kikristályosodott bennem egyfajta bizonyosság, miszerint: ha elhiszem és bízom abban, hogy az, amit csinálok jó, ha nem visszaigazolásokra, megerősítésekre áhítozom, hanem ÖnMagam útján, a szívem útján haladok, akkor mindegy mi jön szembe, mert tudom kezelni.

Ma már tudom, hogy a jövőmet, most éppen ebben a másodpercben teremtem. Megtapasztaltam a nagyon szegénységet, és azt mondtam, köszönöm a tanulságait hálás szívvel, de nem az én utam, nem vágyom rá. Mától bőségben élek.

Megtapasztaltam a tökéletes megaláztatást, sok ember által. Ma már azt mondom, ez nem az én problémám, hanem az övék. Nem veszem át, nincs dolgom vele, nem is érint meg.

vandor.jpg

Megtapasztaltam a reménytelen szerelmet, mely akkor kis híján tönkretett, mert mindenek felett hittem Benne. Ma már azt mondom, ez is kellett ahhoz, hogy teljes ember lehessek, hogy bízzak Magamban, hogy erős legyek, s ugyan akkor gyenge, ha sok a feladat.

Ma már azt is tudom, hogy az erő, nem a fizikai erőnlétben rejlik. Így nem szégyellem a könnyeim, ha érzéseimtől vezetve, elhomályosul látásom.

Meg tanultam sírni, igazi, forró, fájó könnyeket, bár a legigazibb könnyeim, soha nem magamért folynak. Nem volt rám jellemző egykoron sem, ma még inkább igaz.

S most mi az, amit mondhatnék Neked?

Varázst vársz és nincs varázs. Önismeret van, ez az út. Hívtalak valamelyik nap, hogy átadjam, akkor egyéb elfoglaltságod volt. Ha itt lesz az ideje, te is megtanulhatod, ha nem így, ilyen módon, akkor másként.

Pont akkor és pont úgy, ahogy az neked a legjobban szolgálja a fejlődésed.

lenduletstd.jpg

Október közepétől Munay Ki átadásokat kezdem el. Ha szeretnéd, keress meg.

Nekem megváltoztatta az életem, de ez csak egy része a „varázsnak”, kineziológusként én is átmegyek minden ügyfelemmel együtt az oldásokon. Jó ez így, mert ebből tudom, ha megérint, dolgom van még vele. Mindegy, hogy mi a probléma, vagy megoldandó feladat.

 Most egy nagyon jó és szerencsés helyzetben írtál rám, mert a Mária Háló szövődik, nagy erőkkel. Te is érezheted, sok hatását.

Állj bele ebbe az erőbe!
Áldás rád!