Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ius murmurandi

2014.07.08

Napjainkban elterjedt egy olyan szokás, amivel nehezen lehet mit kezdeni. Nevezetesen, az emberek egy része elfelejt válaszolni.
Vagy, ha valahonnan, valahova elindul, elfelejt jelezni, hogy megérkeztem.

Már-már azaz érzésem, hogy egyáltalán a kommunikáció szűnik meg, szűnt meg.

Akár a konzervatív elveket, akár az újakat tanulmányozom, egyikbe sem fér bele.

Anno, úgy neveltek bennünket, hogy :

Köszönj, ha bemégy valahova.

Köszönj el, ha elmégy valahonnan.

Válaszolj, ha kérdeznek.

Válaszolj, ha levelet kapsz. …stb.
Ma azt mondják a lojalistanevelés hívei, hogy a gyermekeket nem szabad „Egyéniségükben korlátozni, hogy teljes és kifejlett személyiségük legyen.”
Gondolom, ebbe beletartozik az is, hogy semmi nem kötelező, minden szabadon választott.
A gyermeknek szabadságában áll eldönteni, hogy belerúg-e a másikba, vagy sem? Válaszol-e vagy sem? Eszik, vagy sem? Köszön vagy sem? … és folytathatnám a sort bármeddig.
Nem tetszik ez nekem.
Persze, mondhatod, aki ezt olvasod, hogy ez viszont az én problémám, és ebben igazad is van.

Ami miatt mégsem csak az én gondom mindez, hogy akkor nézek szájtátva a világra, amikor ezek a neveltetési problémák idősebb, nagyszülői, szülői korban élőknél merülnek fel.
Barátnőm igen egyszerűen intézte el, amikor erről beszéltünk:

boritek.jpg

„Mit foglalkozol velük? Bunkók és ennyi. A kor nem jelent intelligenciát semmilyen szinten sem.”
Tagadhatatlan tény, hogy az intelligencia nem korfüggő. Nem státusz, vagy rangfüggő.
Egyszerűen csak van, vagy nincs.

Szeretném, azt hinni, hogy nem bunkóság, egyszerűen csak feledékenység, de… nem hihetem, mert…
Egy egyszerű példa: Adott egy közösségi portál. Ennek van magánlevelezésre kialakított része.
Elküldesz egy levelet, majd látod (!!), hogy az illető elolvasta-e, vagy sem? Mikor azt látom, hogy 1-2-5-10 napja elolvasta, és nem reagál, az már nem lehet feledékenység.
Akkor meg kell fontolnom azt a gondolatot, hogy ez bizony üzenet a javából.

Az üzenet az én olvasatomban így hangzik:

-         Nem értékellek annyira, hogy válaszoljak.

-         Nem tisztellek, még csak minimálisan sem, így írnom sem kell. …stb. (Variáció számos.)

No, itten már vannak kérdéseim: Ha valakik, akik magukról azt mondják, vallják, hiszik, tanítják, hogy az EGYségben lenni, élni, megérteni és átadni a mai ember feladata, akkor, a tisztelet nélküliség, a leértékelés…. Vagy bárminemű elkülönülés, hogy fér bele tanaikba?
Vagy itt is érvényes, azaz elv, hogy mindenki azt tanítja a legjobban, amit önmagának is tanulnia kell?

Gondolkoztam a pénzkérdésen is, ebben a témában, Elvetettem, miszerint, ha egyszer Internet elérhetősége van, olvassa az üzeneteket, akkor azt sem lehet ráfogni, hogy nem volt kéznél papír, toll, boríték és nem tudott elmenni a postára, ahol 100-200 súlyos Magyar forintokért fel lehet adni a levelet.

boritek2.jpg

Egykori tanárom, most azt mondaná, hogy mindevvel nekem van problémám, hiszen velem jött szembe, bennem van a lenyomat – kód-, másként nem jött volna.

No, ha így van, akkor ez úton kérek mindenkitől elnézést, akinek az elmúl, közel 53 évem alatt valamiféle hozzám íródott irományára, levelére… egyebére nem válaszoltam. – Bár, most, hogy itt utánagondolok… ilyen aligha fordult elő… mint már említettem neveltetésem okán.

Tehát a végkövetkeztetés, hogy bizony vannak megválaszolatlan levelet, email-ek, üzenetek… és az enyém a morgás joga.