Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gombos doboz

2012.11.25

Fogyasztói társadalomban élünk.- halljuk mindenhonnan.

Ha szívedre teszed a kezed- Kedves Olvasó!- akkor te is. Én is és mindnyájan, kevesek kivételével hajlamosak vagyunk a dolgok könnyebb oldalát nézni, élni.

Valamelyik nap felhívott barátnőm. Szokásos női csevely folyt köztünk, mindenről beszélgettünk. Nem emlékszem már hogy került szóba, de hirtelen Nagyanyó gombos dobozánál kötöttünk ki.

-         Emlékszel? – kérdeztem- Gyerek korunkban Nagyszüleink, Szüleink még az elhasználódott ruháról levágták a gombokat, kifejtették, a használható cipzárt és félretették. Mikor majd legközelebb kellett egy gomb, vagy tönkre ment egy cipzárt, akkor nem a boltba szaladtak, hogy beszerezzék, hanem elővették a bűvös dobozt és használták belőle, ami kellett.

 gombok-sziv-alakban-_dsc3686.jpgGyerekként sokszor játszottam Nagyanyó gombos dobozával. Szájtátva és csodálva a benne rejlő sokszínű és érdekesebbnél, érdekesebb gombokat. Érdekes volt apró lényemnek, hogy mennyi szín és forma. Beleképzeltem az óriásokat épp úgy, mint, az apró törpéket. Volt ott királylány és az őt, megmentő sárkányt legyőző, ifjú herceg. A legszebb egy aranyszínű gomb volt, ami mélykék bársony darabkára volt varrva. Nagyon tetszett, és nagyon vigyáztam rá. Fenségesnek láttam a sok „aprónép” közt. Tudtam, hogy ő a birodalom úrnője, akire figyelni kell. Voltak csontgombok, áttörtek. Voltak figurásak, halvány derengéssel sejlő gyöngyházfényűek. Mennyi, de mennyi szín és forma. Nagyanyót varázslónak láttam. Sokszor került elő a gombos doboz, de az soha nem fogyott ki. Mindig voltak benne újak és én tudtam, hogy Nagymamim varázsolta, hogy legyenek.

 Ma, ha kilyukad egy zokni, elszakad egy ruha, vagy leszakad egy gomb, sokszor és sok helyen kerül a szemetesbe. Sok háziasszony nem ér rá, hogy esténként, amikor már a gyerekek alszanak, az olvasólámpa, békés meleg, fénykörében ülve stoppolja meg a lyukat, varrja fel a leszakadt gombokat. Ha mégis akkor azt a rövidáru bolt épp kapható készletéből választja meg.

Pedig ezeknek az esti varrogatásoknak is megvan a hangulatuk. Mint ahogy különleges hangulata van a gombos doboznak, mire a gyerekek szívesen emlékeznek vissza és jóleső, gondoskodó melegség tölti el őket, ha visszagondolnak a doboz lakóira.

 Ma, amikor a nőknek épp úgy – vagy többet – kell dolgozniuk, mert sok helyen ők a családfenntartók, mint a férfiaknak, akkor nem érnek rá varrogatni. Így a gombok, cipzárak is kidobásra kerülnek.

Fogyasztói társadalomban élünk, halljuk, mondjuk mi magunk is.

Elgondolkoztam. Ha visszaszoknánk arra, amit Nagyszüleink, Szüleink tanítottak nekünk, akkor ez a fogyasztói társadalom is változna. Ha megbecsülnénk azt, ami van, ha nem kellene újat venni, mert figyelnénk arra, ami már megvan, ha megtanulnánk újra, hogy nem kell azonnal kidobni mindent, ami nem tökéletes, akkor… akkor a gombok újra dobozokba kerülhetnének és a mi kis unokáink, játszhatnának királyt, meg pásztor lányt, bajvívó sárkányt s ki tudja még mi mindent. Akkor nem a műanyag játékokkal telne meg zsúfolásig a gyereksarok, ami megunva a szemetesbe kerül.

Bár igaz, hogy ez odafigyelés és munka. Bugyuta sorozatok helyett, vagy az Internet világában játszva ezekre nincs idő.

Sajnálom a gyerekeket, mert egy olyan mesét veszünk el evvel tőlük, amit maguk álmodhatnának meg maguknak, miközben megtanulnának egy értékörző életmódot

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.