Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gólemeink

2014.07.21

 A Gólem (héber szó, jelentése: alaktalan, élettelen tömeg) idomtalan, varázsigék segítségével agyagból készült emberi alak.

A Gólem történetek megtalálhatóak a sumér legendákban, ahol Enki (sumer: „a föld ura”, „az alsó ura”) két embert gyúrt agyagból, mert azt akarta, hogy ők dolgozzanak az istenek helyett. Mivel hasznosnak ítélte a művét, két újabb gólemet, Kurgarrut és Kalaturrut teremtette meg az agyagból. A nemek nélküli két lény vigyázta az „élet vizét”. Ezután Enki leküldte Kurgarrut és Kalaturrut az alvilágba az „élet vizével”, hogy támasszák fel Innint, a termékenység istennőjét. -Wikipédia-

-         Van-e a ma emberének Góleme?

agyagember.jpg

-         Igen.

-         Hasznos-e? – kérdezte a tanítvány. A Mester elgondolkozott és egy történetbe fogott:

-         Volt egyszer egy mester jelölt, tanítvány. Azt a feladatot kapta, hogy építse fel a saját gólemét, majd bontsa le. Ez idő alatt nem vehetett magához szilárd ételt, és naponta csak egyszer kapott inni. A tanítványt bekísérték egy fa kalyibába, aminek nem volt ablaka és kívülről zárták rá az ajtót.
A kicsiny helységben két fapriccs volt. Az egyiken egy kupac nedves agyag, a másik a tanítvány fekhelye volt.
Emberünk nekiállt és készített egy ember alakot az agyagból, majd különféle varázslatokkal életre keltette. A Gólem szolgálta őt, megtett mindent, amit alkotója kért. Az ember megszerette gólemét, hiszen hűen szolgálta az, tanítani kezdte. S mind inkább megszerette, minél többet tanította a gólem annál hatalmasabb, erősebb, tudatosabb lett.


Majd egy napon fellázadt alkotója ellen, mert már nem akart szolgálni. Életét követelte, hiszen tudta, hogy így ő sokáig élhet.
A tanítvány belefáradt egy idő után a küzdelembe, ami nap, mint nap vívott a gólemmel, akinek alvásra sem volt szüksége, hiszen még nem volt élő szervezet.
Emberünk feladta a harcot. Lefeküdt priccsére, és várta, hogy a gólem életét elvegye. Átgondolta életét, az elmúlt időszakot is, majd előbb szeretettel, később gyűlölettel gondolt a gólemre. Az ettől csak mind erősebb, hatalmasabb lett. Akkor a tanítvány azt gondolta magában:

„Én most úgyis meghalok. Nem mindegy, hogy milyen ez a gólem? Engem már nem bánthat, ha az életem elvette. Olyan mindegy, hogy van-e, nincs-e, nekem már nem számít”
És a gólem nyögve leroskadt saját priccsére, lefeküdt ott, majd megmerevedett és agyagkupaccá lett.


Hasznos-e?- kérdezed. Amikor nap, mint nap, mi a gondolatainkkal gólemeket építünk, majd meg is szeretjük, vagy gyűlöljük, akkor éltetjük. Tápláljuk és ez által hatalmasabb lesz. Amikor megtanulunk közömbösek lenni iránta, legyen az a legkisebb probléma is, akkor elenyész, hiszen már nincs létjogosultsága.
Minden probléma csak addig tud élni, amíg táplálod, hiszen tudod, hogy minden energia.
Amikor közömbössé válsz, akkor engedted el.
Hasznos, hiszen tanít. Lehetőséget ad a fejlődésre.

Kép: Internet