Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alázat, nekem

2018.10.10

„Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit tudok, és bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Sokaknak jelent problémát az alázat kifejezés.

Többek úgy gondolják, hogy az alázat egyenlő a megalázkodással. Nincs igazuk.

Hitem szerint az alázatot tanulni nem lehet. Fel kell hozzá nőni. Meg kell érni rá. És bár klienseim közt vannak olyan kicsinyek (korban kicsinyek), akiknek nem kell az alázatot megérteniük, mert élik azt, mégsem nevezem ezt átlagnak.

A szótár azt mondja az alázatról:

1. A saját érdemek lebecsülése, és eközben más személy érdemeinek túlértékelése; saját tetteiért elismerést, kitüntetést nem igénylő önleértékelés.

A bűnös teljes alázattal imádkozik. Ha kellő alázatot mutatsz a főnök felé, talán megengedi, hogy beülj az autójába.

2. Erős szerénység; feltűnésmentes, visszafogott és óvatos viselkedés.

A takarítónő nagy alázattal kopog be az igazgató ajtaján. A kutató mély alázattal nyitja ki a több száz éves könyvet a múzeumban.

3. Saját akaratának függővé tétele másokétól; engedelmes magatartás, viselkedés, amely elismeri saját függőségét, alárendeltségét, másnak az uralmát.

A talpnyaló munkatárs szolgai alázattal tartja be a főnök minden kérését. Az egyszerű földműves jobbágyi alázattal köszön urának.

No, ha ez az alázat, akkor a közelében sem szeretnék lenni!

A katolikus szótár ezt mondja:

Alázat, alázatosság (lat. humilitas, a humus, 'föld' szóból):

Erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen.

 A hívő ember számára az alázat nem csupán egy az erények között, hanem alapmagatartás az Istennel és az embertársakkal való kapcsolatában.

Ez már közelebb van ahhoz a nézethez, amit elfogadhatónak ítélek meg.

alazat_abraham-hunter.jpg

És igen, mindenképp erény. Egy olyan erény, amely nem ítél, semmilyen szinten sem. Elfogadás a viselkedés mintája, szeretet a nyelve.

Mindent elfogadok, ami jön. Ebben a pillanatban, hálás szívvel. Egy mosoly a napom, megköszönöm a létet, melyben tanulhatok.

Köszönöm az embereket, akik megkeresnek megoldandó feladataikban segítséget kérve. Hálát adok az ajándékokért, amit kapok. Egy virág illatárt, egy mosolyért, egy kedves szóért s egy újabb megoldandó feladatért.
Kép: Abraham Hunter festménye