Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Fény születése

2012.12.01

Kora hajnal.

Előttem a billentyűzet, monitor. Köröttem a hajnali zajok. Íróasztalom szélén, kedves adventi koszorú bíbor gyertyáival, várják az ünnepet, magam készítettem. 

adventi-koszoru.jpg

Advent. A felkészülés a Fény megszületésére. Pár hét összesen, mégis milyen sokat ad és mennyire messze visz? Önmagamon belül utaztat ez az időszak, minden évben.

Végiggondolom, ami volt, ami lehetett volna.

Számos ember jut eszembe, sokszor fel is hívom őket, vagy elmegyek hozzájuk, hogy elmondhassam: „Örülök, hogy ismerhetlek. Annak örülök, hogy vagy és ilyen vagy!”

Egy gyertya, amit viszek, magammal s teszem le asztalára, a Fény jelképe.

Szeretem ezt az időszakot. Ilyenkor mindenki kedvesebb, s hiszem őszintébb is, mint általában. Egy ideje játszom önmagammal, mikor felkészülés időszaka van. Azt játszom, hogy mindenkinek megbocsátok.

Most, amikor lassan vége egy olyan évnek, ami sokaknak hozott nagyon nehéz tanulni valókat, feladatul azt róttam magamra, hogy önmagamnak szeretnék megbocsátani.

Idén nekem is sok, komoly tanulni valóm volt. A 2012. év az életemben a költözés és a változás éve volt. Végignézem ezeket, csak a főbb pontjait, időrendben.

Elköltöztem, mert a szellem birodalom, nagyon keményen figyelmeztetett, hogy abban a házban, ahol 6,5 évig laktam, nincs helyem.

Legkisebb lányom szintén lakhelyet változtatott, nővéréhez ment.

Édesapám dimenziót váltott, amit nehezen éltem meg. Nagyon közel állunk egymáshoz, mind a mai napig. Hiányzik a testközelsége, de hálás vagyok, hogy hagyott a magam útját járnom. Hálás vagyok, hogy mégis köröttem van, ha kérem, segít, helyettem gondolkozni.

Új munkahelyem lett, ahol jól éreztem, magam, de csak egy közbülső állomás volt azon az úton, amit megtenni készülök.

Idén végre eljutottam az Őshazába. Sok ajándékot kaptam a Havasokat járva. Legfőbb ajándék mégis az volt, amikor felismertem, hogy a dimenziókapu bennem van, nem egy külső, rajtam kívül álló hely, térben és időben.

Itt kaptam meg azokat a felismeréseket is, hogy tudjam és vállaljam is az utam, mely előre visz, felismervén helyességét és fontosságát.

Elkezdtem iskolába járni.  Tanulom a Transgenerációs epigenetikus kineziológiát. Újabb felismerések, hogy bár így összerakva nem ismertem, de részeiben és az alapot tudom, tudtam is mindig.

Ma már tudom, hogy ez az utam, ezen kell eljutnom a célig, illetve a cél utáni nagy Célig.

Közben ismét új munkahelyem lett. Még megtartva a régieket, lezárásig, egyszerre három helyen dolgozom, hogy véglegesíthessem, az álmom és vágyam, hogy az lehessen csak és kizárólag a munkám, ami a hobbim is.

Nem érzek fáradtságot, mert tudom a célt. A kis célt. Nem érzek riadalmat, ha nem épp úgy és akkor jönnek be a pénzeim, mint ahogy megterveztem, mert tudom, hogy csak kérnem kell.

Stabil és biztonságos az életem, amióta ráálltam az Útra.

 

Most, amikor visszatekintek a majd teljesen elmúlt évre, látom, hogy eseményekben bővelkedett. Tanulságokban és felismerésekben gazdag év volt. Lezártam sok mindent, ami évek óta mérgezett, és megtanultam, hogy elengedni nem is olyan nehéz, mint azt korábban feltételeztem.

Hálával és örömmel nézek az új életem felé, mert tudom, hogy a boldog, szeretetteljes időszak következik, ami mindennel bővelkedik, amit magamnak kívánok.

Az út nem volt könnyű eddig, de ma már azt is tudom, hogy az út maga a cél, mert tanításaival a legnagyobb ajándékokat hozza. A felismerés ajándékát.

Hálás és boldog vagyok, hogy itt és most élhetek. Hogy ebben az életemben törleszthettem adósságaimat, hogy már szabadon és boldogan mehessek tovább.

 

Nézem az adventi koszorút. Egyszerű fenyő alapból és bíbor gyertyákból áll. Jelképezve a Teljességet és a Fényt.

A Fényt, mely megszületve egy új látásmóddal látja el az emberiséget, ki ma a Földön él.

 

Bp. 2012.december 1

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.