Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Fény harcosa

2011.04.14

harcos.jpgAlkalmam nyílt a Fény harcosával beszélgetni.

Nem gondoltam, mikor először találkoztam vele, hogy Ő az.Teljesen átlagos kinézetű Hölgy, miként bárki a Földön.
Többször találkoztunk már, együtt dolgoztunk, nem egyszer.
Most csak kérdezek:
-         Mióta tudod, hogy a Fény felkent harcosaként vagy a Földön?
-         Nem tudom időhöz kötni, már konkrét időponthoz. Régóta tudom. Sokszor és sok munkát végeztem itt a Földön, de más Világokban is.
-         Tulajdonképp, mi az a munka, amit itt végzel, vagy végeztek?
-         Elég összetett és nem is mindent árulhatok el. – mosolyodott el, bocsánatkérőn- én egyfajta védő, nyitogató feladatot látok most el.
-         Nyitogató?
-         Igen. Az emberek, sokan nem tudják, hogy mi miért történik a Világegyetemben. Dolgom, most az, hogy ezekre emlékeztessem az emberek érdeklődő, tanulni akarókat.
-         Emlékeztess? Ez, azt feltételezi, hogy mindnyájan tudtuk valaha ezt, csak most nem tudjuk?
-         Pontosan. Mindenki, aki most a Földön él, valaha minden erő birtokában volt. Mikor ez ember megszületik, akkor megkapja a felejtés hét fátylát. Nagyon nagy ajándék ez, hiszen sokan nem, vagy csak nagyon nehezen tudnák elviselni, hogy avval kell szembesülniük, amit előző életükben tettek, gondoltak. Hiszen azt tudod, hogy az Univerzum kiegyenlítődésre törekszik. Mindig, mindenki visszakap – magához vonz – mindent, amit okozott lett légyen az érzelmi, lelki vagy szellemi.
-         Azt mondtad, hogy védő is vagy. Ez pontosan mit jelent?
-         Védőnek lenni annyit jelent, hogy vannak olyan helyzetek, amikor bizony büntetni kell a mai fogalmak szerint. Védeni a tisztaságot kell. Mindenkinek kellene, de sokan nem teszik és sajnos sokan vissza is élnek vele.
-         Visszaélnek a tisztasággal?
-         Nem a tisztasággal. De vannak nagyon okos emberek, akik úgy gondolják, hogy különféle módszerekkel, magukra tudják irányítani mások figyelmét. Ettől ők energiát nyernek. Tehát erősödnek. Míg azok, akiktől nyerik, azok gyengülnek.
-         Értem. Viszont ezt is azok vonzzák oda, akiktől nyerik, nem? Tehát mindenki maga tehet arról, hogyha egy ilyen energiavámpírral kerül kapcsolatba, nem?
-         Részben igen. De gondolkozz reálisan. Amikor egy kapcsolatban valaki összeismerkedik a másikkal, akkor nem az lesz az első gondolata, hogy valami rosszat akar magához vonzani. Nem is gondol rá, sőt, ha a vámpír elég okos és ügyes, akkor sokáig rá sem jön. Hiszen fantasztikusan kifejlett a mimikrijük. Tehát álcázza magát. Egy egyszerű példa erre, amikor egy olyan párkapcsolatba bonyolódnak a résztvevők, hogy az egyik mindig csak ad, a másik mindig csak elfogad. Majd amikor ez már terhes az adónak, akkor szép szavakkal, zsarolással, különféle egyéb, ám annál tetszetősebb dolgokkal magánál tartja, mindaddig, míg elegendő energiát nem szed össze ahhoz, hogy tovább éljen.
-         Ilyenkor Neked, Nektek mi a dolgotok, mint védőknek?
-         Meg kell akadályoznunk, hogy másoknak is ártsanak.
-         Tehát büntettek?
-         Érdekes ez a büntetés megfogalmazás. Nem állítjuk a sarokba, és nem térdepeltetjük kukoricára – neveti el magát -, de lehetetlenné tesszük, hogy másokat is bántsanak.
-         Hogyan, mi a módszer, ha szabad erről beszélned?
-         Amennyiről szabad, annyiról beszélek. Többfajta módszer van. Elmesélem Neked az utolsót, amit most csináltam, hogy értsd. Volt valaki, aki sokaknak ártott. Részben tudatlanságból, részben gonoszságból. Megkerestem lélekszinten. Épp felismerés időszakát élte, kezdte meglátni, hogy mi is az, amit tesz. Ilyenkor elvonulnak. Ennek is sok módja van, nem sorolom. Az említett lélek egyfajta öntudatvesztéses állapotba menekült, ahonnan nem akart visszatérni. Figyelmeztettem, hogy mit tesz, de kinevetett. Elküldött és nem akart kommunikálni velem. Ilyen esetben az őselemek segítségét szoktam igénybe venni. Most is ezt tettem. A Tűz és a Szél erejével visszahoztuk. Ismét figyelmeztettem, hogy mit tesz, ismét kinevetett. Most egyfajta „ketrecben él” és ebben az életében innen már nem is tud kikerülni. Fényketrecbe zártam. Ártani már nem tud, de elmélkedni és megélni mindazt, amit ő okozott, igen.
-         Tehát egyfajta törlesztést él át?
-         Igen. Óriási kegyelem ez neki, mert nem kellett újra megszületnie, hogy törleszthessen. Már most lehetősége van rá.
-         Mi van akkor, ha nem akar törleszteni?
-         Nem akarat kérdése, ebben az esetben. Mindent kénytelen lesz átélni. Minden erővesztést megtapasztal. Minden megalázottságot, meggyalázottságot, kinevetettséget s mind azt, amit ő okozott. Ez az univerzális törvény.- mosolyodott el. Szemében egy
pillanatra, mint ha a fájdalom fényét láttam felvillanni, de mikor észrevette, hogy nézem, elfordult.
Majd felállt, búcsút intett és indult tovább. Sokáig néztem utána, amikor a látóhatár szélére ért, mintha megnövekedett volna, és egy különös arany ragyogás volt körülötte.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.