Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"KRESZ" táblák

2013.06.24

 A telefon éles dallama zavarta meg a délután egyhangú csendjét.

Kétségbeesett barátnőm keresett.

-         Mi a probléma, hogy ennyire el vagy keseredve? – kérdeztem.

-         Éva segíts, kérlek!

-         Bármiben, ha tudom, hogy mi a baj?

-         Újabban borzasztó nehezen kelek fel. Ugyan akkor nem tudok éjjel aludni, ha már elalszom, akkor rémálmaim vannak. Mi történik velem?

-         Kata, Lelkem! Állj meg! Tele vagy panasszal. Mit csinálsz? Tudod, hogy a szavak, gondolatok teremtő erejűek. Nézzük meg sorban, hogy mi az, ami valójában történik, jó?

-         Jó.

-         Te rendszeresen kezelsz embereket, természetgyógyász vagy, masszőr. Mikor tisztítottad magad utoljára?

-         Energetikailag?

screen-shot-2012-10-31-at-2.57.15-pm.png

-         Persze, azt tudom, hogy mosakodni szoktál. – nevetem el magam.

-         Különösebben nem szoktam, mert úgy gondolom, hogy amikor kezelek, akkor én is tisztulok.

-         Értem. Mi által is?

-         Az energia által, azt hittem, hogy ez automatikus.

-         Igen, az lehet, ha már gyakoroltad, és ha benne vagy egy folyamatos áramlásban.

-         De, nem vagyok.

-         Te mondtad.

Ezek után megbeszéltük a tisztítás folyamatát. Majd így búcsúzott:

-         Jó! Akkor nincs semmi baj!

-         Ügyes! A három legnegatívabb szóval, amit mostanában hallottam: NINCS, SEMMI, BAJ.

Hallottam a hangján, ahogy zavarba jött, de rögön javította is:

-         Minden rendben van!

-         Így legyen. – fejeztük be a beszélgetést.

 

Sokszor és sokat beszélünk a pozitív gondolkodásról. Sokszor és sokat hallunk róla. Hogy divatos, mai szlenget írjak: már a vízcsapból is ez folyik. De vajon, tényleg tudjuk, hogy mit jelent?

Vajon tényleg tudjuk alkalmazni?

Legalább mi, akik emberek fejlődésében segítünk, akik azt vállaltuk, hogy útmutató 

images--4-.jpg

„KRESSZ” táblákká válunk, legalább mi tudjuk és használjuk, a valódi teremtés eszközeit.

Átvett terheket cipelünk, mert nem használjuk a tudásunk?

Akkor mi végre tanultunk?

Mi végre emlékeztettek bennünket tanáraink, mestereink?

Mondhatja valaki azt, hogy mester, guru, gyógyító, ha egyszer önmaga sem ismeri az EGÉSZ-ség-et?

 

Mindaddig, míg csak elméleti a tudásunk, az igen csekély.

Ha megtapasztaltuk és folyamatában csináljuk, akkor válunk hiteles segítőkké.

Ehhez kívánok mindnyájunknak tapasztalásokat, és kérek áldást utunkra!