Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„… és hogy van a kedves Mama?”

2019.04.02

Tettem fel magamban a kérdést, amikor kedvenc facilitátorom (segítőm) feltette egy facilitás (segítő alkalom) során azt a kérdést sort, hogy:

  • Hajlandó vagy-e mindent elveszteni?
  • Hajlandó vagy-e mindenkit elveszteni?
  • Hajlandó vagy-e a szüleidet elveszteni?
  • Hajlandó vagy-e a gyermekeidet elveszteni?
  • Hajlandó vagy-e az unokáidat elveszteni?

Bár, hogy egész őszinte legyek a kérdések hallatán egyáltalán nem érdekelt Andi édesanyjának hogyan léte. Olyan elementáris düh és felháborodás volt bennem, hogy ha mindez testközelben történik és nem online, valószínűleg megütöm, holott ez nem annyira jellemző rám.

Nyilván az energiája az érzeteimnek megérkezett hozzá, mert nagyjából így folytatta:

Értsd meg, ha hajlandó vagy mindent és mindenkit elveszteni, akkor már választhatod a mindent. Amíg valakit / valamit nem vagy hajlandó elveszteni, addig ott blokk van. Nincs meg a szabad áramlás. Amennyiben a látótered addig 180 fok volt, a nem hajlandóság ezt elkezdi szűkíteni. Mind inkább megrögzíted a nézőpontod, annál szűkebb lesz, majd már csak egy nagyon szűk sáv marad, amiből nézel, és nem látsz már mást, mint azt a NEM-et, amit kimondtál, megéltél. Ennek tudsz csak energiát adni, tehát ezt manifesztálod.

Ebben a pillanatban jöttem rá arra, hogy hol vannak a blokkok az életemben. Elkezdett kattogni valami az agyamban, események, helyzetek kezdtek pörögni, mint a Möbius szalag újra és újra játszva azt a sok mindent, amit megteremtettem ez előtti, ám bár jelenlegi földi létemben.  Gyermekeim, unkáim elvesztésétől, az anyagi helyzetemen át, a munkahelyeimen keresztül… nagyjából az eddigi életem pergett le előttem. És megszületett bennem egy kérdés:

Mi lehetek, és mit tehetek, hogy az lehessek, aki valójában vagyok?

Attól, hogy megengedésben vagyok valamivel, nem kell választanom.

Hálás köszönettel: Dr. Hörömpő Andreának https://horompoandrea.hu/

Köszönöm! <3